Igen, ma van a szülinapom és igen, talán azért mondom olyan sokszor, mert az unokatesómon kívül senkim nincs. Persze mikor még voltak "rokonok" és "barátok" is leszarta mindenki, de ez már részletkérdés.

Talán ebből a magányból adódik a társ utáni vágy is, ami nem engedi hogy feladjam, még ennyi idő után sem a megfelelő partner keresését. Pedig ha tudnátok milyen őstulkokkal hozott eddig össze az éter... 

Tessék egy ékes példa : 

 Azt hiszem baromi türelmes voltam, nem zaklattam, nem kérdezgettem... és még cuki is voltam, mert mielőtt letiltottam el is köszöntem.