Furcsa dologra derült fény, amit ugyan már gondoltam, de reménykedtem benne, hogy mégsem úgy van.

Már egyszer mondtam, de :

ÉN...HÜLYE...NAIV...ÁLLAT...

Szerintem nem szorul sok magyarázatra. Mindezt egy társkereső oldalon produkálja szinte az összes pasi. Ő még a normálisabbak közül való volt. Legtöbben csak szédítenek a bugyi lekerüléséig, ha mégsem valósulnak meg a terveik, akkor meg a szebbik nem minden, csak nem ember... Szóval nem értem én ezt. Ennyire elvadult a világ? Tényleg csak ez a lényeg? Én születtem rossz korba, hogy számomra az értékek is fontosak?

Igen, nézem a külsőt is. Hazudnék ha tagadnám, de ha jól is néz ki számomra az illető, de buta mint a föld, vagy bunkó, mégcsak megismerni sem akarom, nemhogy többet... Tudom sokan vannak, akik engem néznek hülyének, de attól, hogy próbálok mindenki a baromkodással jókedvre deríteni, még nem jelenti azt hogy tudatlan idióta vagyok. Egyszerűen csak nem szeretem ha körülöttem gondterhelt vagy szomorú, esetleg csak fásult emberek vannak. Inkább vállalom azt hogy bolondot csinálok magamból, hogy arra a pár percre nevessenek és el tudják felejteni mindazt, ami rányomja a pecsétet kis életükre, napjaikra... Ennek megfelelően intellektuálisan és humorérzékben hozzám illő partnert keresek, ami nagyon nem egyszerű.

Lehet hogy bennem van a hiba, lehet hogy nem. Ami biztos az az, hogy kezdek hozzászokni a magányhoz. Kezdem elfogadni, hogy az emberek többsége a rohanó világhoz alkalmazkodva érdektelenné válik és lenéz másokat, rosszabb esetben ki is használja azt, aki hagyja. Fájdalmas látni, hogy ez a mai világ mozgatórugója.